Nagy magyarok élete

Benedek Elek 1905-ben kezdett bele nagyszabású vállalkozásába, a magyar történelem és szellemi élet nagyjainak életrajzi gyűjteményébe. A 18 kötetre tervezett munkából 13 kötet meg is jelent 1914-ig, amikor a világháborús évek félbehagyni kényszerítették a "nagy magyarok Pantheonjának" felépítését.
A kötet öt, 1906 és 1910 között készült portrét tartalmaz. Az életrajzokat a "nagy mesemondó" az ifjúság épülésére szánta, példaképeket akar teremteni. Ez magyarázza a romantikus stílust, az érzelmességet, az idealizálást. A kiválasztott nagy magyarok általában az ő felfogásában egy-egy nemes emberi tulajdonságot testesítenek meg, így a válogatásban szereplők közül a nagyságos fejedelmet szolgáló Mikes Kelemen (1906) a hűség példaképe, az őshazát mindhalálig kutató Kőrösi Csoma Sándor (1907) az akarat bajnoka, Wesselényi Miklóst (1910) a törhetetlen akarat, Kölcsey Ferencet (1907) a testi gyengeséget legyőző hazaszeretet, Széchenyi Istvánt (1907) a nemzet felvirágoztatásának szívós és céltudatos szolgálata jellemzi, bár a többi emberi erény sem idegen tőlük. Benedek Elek művével tudatosan a magyar ifjúságot akarta tanítani, a jóra, a nemesre, az alkotásra ösztönözni. Éppen ezért nem lehet tőle elmélyült szaktudományi precizitást számon kérni, stílusa is a példaképteremtő szándékhoz igazodóan emelkedett. A szép, olvasmányos könyvet minden fiatalnak ajánlhatjuk.